A szabadságra való jogosultság attól függ, hogy a munkavállaló hol dolgozik, milyen a munkarendje és milyen megállapodás vonatkozik rá. Az alábbi számadatok kiindulási pontként szolgálnak a szabályzat ellenőrzéséhez, nem pedig egy adott munkavállalóra vonatkozó teljes körű számításként.
Tényellenőrzés: 2026. szeptember 21. Ez az útmutató a szokásos munkaviszonyra vonatkozik; nemzeti kivételek és kedvezőbb megállapodások is alkalmazhatók.
Az EU munkaidő-irányelv legalább négy hét fizetett éves szabadságot ír elő. Egy szokásos, ötnapos munkahét esetén ez 20 munkanapnak felel meg. A minimális szabadság a munkaviszony fennállása alatt nem váltható be pénzre; a munkaviszony megszűnésekor azonban megengedett a pénzbeni kártalanítás. A nemzeti jogszabályok és megállapodások ennél többet is előírhatnak. Munkaidő-irányelv, 7. cikk
A „nap” nem minden országban ugyanazt az egységet jelenti. Egyes rendszerek a szombatokat is beszámítják, mások naptári napokat vagy órákat használnak. Külön kell kezelni a munkaszüneti napokat és az éves szabadságot, és ellenőrizni kell, hogy a részmunkaidő, a munkába lépés időpontja és a távollétek hogyan befolyásolják a számítást.
A törvényes minimum 24 munkanap hatnapos munkahét esetén, ami ötnapos munkahét esetén 20 napnak felel meg. A munkaszerződések és a kollektív szerződések ezt a számot növelhetik. A törvény szerinti átvitelhez indokolt üzleti vagy személyes okokra van szükség, és ezt általában a következő év első három hónapjában veszik igénybe. A szabadság ideje alatt orvosi igazolással alátámasztott munkaképtelenségi napok nem számítanak szabadságnak. Szövetségi Szabadságtörvény, 3., 7. és 9. szakasz
A lejárat attól is függ, hogy a munkáltató lehetővé tette-e és ösztönözte-e a munkavállalót a szabadság kivételére, valamint elmagyarázta-e a szabadság kivételének elmulasztásából eredő következményeket. Ne alkalmazzon automatikus, év végi lejáratot anélkül, hogy ellenőrizné ezeket a kötelezettségeket és a betegséggel kapcsolatos kivételeket. CJEU: a felhalmozott éves szabadság elvesztése
A szokásos, egész évre vonatkozó jogosultság 30 jours ouvrables, ami öt hétnek felel meg; a jours ouvrés alapján végzett hasonló számítás általában 25 napot eredményez. A normál felhalmozódási arány havi 2,5 jours ouvrables, a betegségre vonatkozóan külön szabályok vonatkoznak. A referencia-időszak általában júniustól májusig tart, hacsak más megállapodás nem érvényes. Service Public: fizetett szabadság
Az RTT-napok egy különálló munkaidő-szabályozás keretében kerülnek meghatározásra. Nem jelentenek automatikus többletjuttatást minden munkavállaló számára, és számuk az alkalmazandó megállapodástól függ. Ahelyett, hogy egy általános RTT-juttatást adna hozzá, ellenőrizze a vonatkozó megállapodást. Service Public: RTT
A minimum a heti munkaidő négyszerese: 160 óra azok számára, akik hetente 40 órát dolgoznak. A törvényes szabadság általában a felhalmozási év után hat hónappal lejár, kivéve azokat az eseteket, amikor a munkavállaló ésszerű okból nem tudta azt igénybe venni. A szerződéses szabadságra általában ötéves elévülési idő vonatkozik. Holland kormány: szabadságjogosultság
A szabadságpénz elkülönül a szabadság ideje alatti bértől. A szokásos minimum 8%, törvényben meghatározott kivételekkel és szabályokkal arra vonatkozóan, hogy mely bérszámítások számítanak bele. Holland kormány: szabadságpénz
A rendes éves szabadság általában az előző évi munkavégzésen alapul, és a teljes jogosultság a jelenlegi munkarendben négy hétnek felel meg. A kiegészítő európai ünnepnapok segíthetnek abban, hogy a jogosultak – akár munkába állnak, akár újrakezdik a munkát – szabadságot kapjanak, mielőtt a teljes rendes jogosultságuk rendelkezésre állna. Az ifjúsági szabadság egy külön rendszer, amelynek saját jogosultsági szabályai vannak. Ne tekintsük automatikusan úgy, hogy az első évben nem jár szabadság, hanem ellenőrizzük a megfelelő eljárást. Belga társadalombiztosítás: éves szabadság
A törvényben előírt minimum 30 naptári nap. Ne mutassa be ezt pontos, általános átváltásként 22 munkanapra. A szerződés vagy a kollektív szerződés, valamint a megállapodás szerinti szabadságnaptár határozza meg, hogyan kerül a jogosultság kezelésre. A 38. cikk védelmet biztosít azoknak a szabadságoknak is, amelyek átfedésben vannak meghatározott távollétekkel, beleértve az ideiglenes munkaképtelenséget is, a vonatkozó feltételek és határidők betartása mellett. Munkavállalói törvénykönyv, 38. cikk
A minimális időtartam négy hét. Ebből legalább kettőt általában a jogosultság megszerzésének évében kell kivenni, a munkavállaló kérésére egymást követően; a fennmaradó kettőt pedig általában a következő 18 hónapon belül kell kivenni. Az alkalmazandó kollektív szabályokat is ellenőrizni kell. Olasz Munkaügyi Minisztérium: munkakörülmények
A szokásos jogosultság 10 évnél rövidebb jogosító szolgálati idő esetén 20 nap, 10 évtől kezdve pedig 26 nap. Az elismert tanulmányi időszakok beleszámítanak a számításba, figyelembe véve azokat a szabályokat, amelyek megakadályozzák a tanulmányi és a munkaviszony időtartamának kettős beszámítását. A részmunkaidőben foglalkoztatottak jogosultsága arányos. Lengyel Minisztérium: az éves szabadság időtartama
A szokásos éves minimum 22 munkanap. A munkaviszony kezdetének évében a munkavállalók általában a szerződés minden hónapja után két munkanapot szereznek, legfeljebb 20 napig, amelyeket általában hat teljes hónap letelte után vehetnek igénybe. A rövid távú szerződéseket és az első szabadsági év időzítését külön kell ellenőrizni. Portugál kormány: munkavállalás Portugáliában
Az éves szabadságról szóló törvény 25 napot biztosít, de a szabadságra való jogosultság és a fizetett szabadságra való jogosultság külön-külön kerül kiszámításra. A szokásos nyári szabály szerint június–augusztus között négy egymást követő hét áll rendelkezésre, a törvényi kivételektől és megállapodásoktól függően. A 20 napot meghaladó fizetett napok általában felhalmozhatók és öt éven belül felhasználhatók. Ez nem egy általános, ötnapos felhalmozási korlát a megnövelt jogosultsággal rendelkező munkavállalók számára. Éves szabadságról szóló törvény, 4., 7., 12. és 18. §
A rendes minimum öt hét: 25 nap ötnapos munkahét esetén, vagy 30 nap hatnapos munkahét esetén. Ez 25 év jogosultsági szolgálati idő elérése után hat hétre emelkedik. A beszámítható korábbi szolgálati idő és az oktatás befolyásolhatja a számítást; nem mindig szükséges a teljes 25 évet ugyanannál a munkáltatónál tölteni. Osztrák kormány: szabadság
A munkavállalók öt hét szabadságot vehetnek ki. A fizetett szabadság általában havonta 2,08 nappal halmozódik fel, ami egy teljes év alatt 25 napot jelent. Meg kell különböztetni a szeptembertől augusztusig tartó felhalmozási évet és a szabadság kivételének időszakát. Dán kormány: szabadságpénz
A szokásos felhalmozási szabályok szerint a munkavállalók a szolgálati idő hosszától függően két vagy 2,5 szabadságnapot szereznek minden teljes szabadságjogosító hónap után. Egy teljes felhalmozási év tehát általában 24 vagy 30 munkanapot jelent. A szombatok általában beleszámítanak: ezek a számok nem közvetlenül összehasonlíthatók a hétfőtől péntekig tartó szabadsággal. Finn munkavédelmi hatóság: éves szabadság
| Ország | A rendes, teljes évre vonatkozó kiindulási pont | Fontos megjegyzés |
|---|
| Németország | 4 hét | 20 nap ötnapos munkahét esetén |
| Franciaország | 5 hét | 30 „ouvrables” vagy azzal egyenértékű; az RTT külön kezelendő |
| Hollandia | 4 × heti munkaidő | A szabadságpénz külön kerül kifizetésre |
| Belgium | 4 hét | Az előző évi munkavégzés és a kiegészítő rendszerek fontossága |
| Spanyolország | 30 naptári nap | Nem rögzített munkanap-átváltás |
| Olaszország | 4 hét | Időbeli követelmények vonatkoznak rá |
| Lengyelország | 20 vagy 26 nap | A jogosultság feltételei, beleértve az oktatást is |
| Portugália | 22 munkanap | A belépési évre vonatkozó szabályok eltérőek |
| Svédország | 25 nap | A fizetett szabadságra való jogosultság a felhalmozódott napok számától függ |
| Ausztria | 5 hét, később 6-ra emelkedik | A jogosultságot a szolgálati idő hossza határozza meg |
| Dánia | 5 hét | A fizetett szabadság a munkaviszony alatt halmozódik fel |
| Finnország | Általában 24 vagy 30 munkanap | A szombatok általában számítanak |
Minden munkavállaló esetében rögzítse az érintett országot, a munkarendet, a munkaszerződést és a kollektív szerződést. Ezután ellenőrizze a jogosultságot, a felhalmozódást, az átvitelt, a lejárati értesítéseket, a szabadságpénzt és a betegség esetén alkalmazandó szabályokat. Egy kedvezőbb megállapodás kiegészítheti a törvényes jogokat; ez azonban nem teszi érvénytelenné a törvényes védelmet.
Az egyes esetek – különösen a hosszú távú távollét vagy a munkaviszony megszűnése – megoldásához használja a linkelt országos forrásokat. A PersoHR konfigurálható szabadságszabályzatokat és egyenlegeket biztosít, amelyek segítenek ezeknek a döntéseknek a kezelésében. A munkáltató továbbra is felelős a helyes szabályok kiválasztásáért és betartásáért.